Idelenn
Szomorú az élet,
De ha egy angyal hallja
Égbenyúló imád,
Már a mennyekbe adja!
Hinni is ki tud már?
Rohadt, romlott világban,
Hol élünk, hol halunk,
Idelenn a pokolban.
Miben higgyek? Kérlek
Szánj meg egy szóval, még
a szívem értelen,
egy burok óvja rég.
Ajkam kívánja még
Az igaz hit nektárját.
Isten is szólítom,
Hogy nyissa ki kapuját.
Tanulnom kellene
Tanulnom kellene. Az ember hibázik
És felejt. Mint csillogó vízcsepp
Az ágon, mely hidegen, kéken fényleik,
Úgy csúszik le ő is, csak lentebb.
Tanulnom kellene. Ha a virág virágzik
Én miért ne tehetném?
Ha a jégtükör fénylik, a folyó áramlik,
valyon bölcsességgel beérem én?
Tanulnom kellene. A fákról, a virágról,
A méhről, az álmokról.
Megfejteném létem titkát,csodáját,
S másokét. Kik éneklik bölcsességnek ódáját.