Shakespeare kritika
Shakespeare. Mit is mondhatnánk róla? Egy nyughatatlan hős szerelmes, bátor ifjú lélek, aki korának egyik legmeghatározóbb alakja volt vagy csak szimplán egy pszichopata. Én nem mondom el semminek, de azért megmutatom, miért gondolom ezt.
Először is, vegyük a jól bevált, isteni magasságokba dicsőített…. Romeo és Júliát!
A történet roppant egyszerű, szerelmes sztori némi harccal, tragédiával és halállal megfűszerezve. DE!! Ne dőljünk be a társadalom eltökéltnek hitt téveszméinek!
Folyton azt mondják, hogy a mi generációnk milyen romlott. Akkor ez mi?
Egy 14 éves csaj életében először találkozik egy 16-18 éves pasival a bálon (ami eddig érthető) és saját elmondása szerint beleszeret. Még egymás nevét se tudják, már smárolnak, csak az után tudják meg, hogy tulajdonképpen ellenségek.
Eddig oké. Viszont a párbeszédekből kiderül, hogy Júliát férjhez akarják adni egy nála jóval idősebb (szerintem pedofil) csávóhoz. Anyja elmondja, hogy ilyenkor egy normális(!!!) lánynak már családja kellene, hogy legyen. Ja, igen, megismétlem, a csaj 14 ÉVES!
Az anyja lesz oly kegyes és elárulja, hogy ő fiatalabb volt, mikor megszülte lányát.
A lényeg, hogy kb. öt nap leforgása alatt smárolnak, összeházasodnak, Romeo gyilkossá válik és meg is halnak. Nem is akárhogy. ÖNGYILKOSSÁG EMBEREK!!!
A Hamletet nem részlegezem csak annyit erről, hogy egy beszívott emós faszagyerek keresi apjának gyilkosát, aki nem mellesleg a rokona és, akihez hozzáment a pszichopata anyja. A gyerek időközben rájön, hogy szerelmes, koponyákat fogdos, sőt beszél is hozzájuk és készül megölni a rokonát.
A többiről annyit, hogy azokat nem olvastam. Ezekből viszont annyi azért lejött, hogy Shakespeare csak egy depressziós, pszichopata gyerek volt, de akár nevezhetném úgy, mint a többi ember: zseninek. Mert, hogy az volt. Érdemes elolvasni a darabjait, a Romeo és Júliához pedig ajánlanám a Kosztolányi fordítást, sokat lehet röhögni rajta. Tényleg.